A hollywoodi úgynevezett álomgyár tucatnyi, szinte már a "szemét" jelzőt is megérdemlő munkája közepette időnként elővesz egy-egy témát ami igazán fontos, szép és komoly. Ilyenkor születnek mesterművek, hiszen minden eszközük adott jó filmek készítéséhez, csupán a szándék hiányzik általában a minőségi munkához.

Pontosan így, a kellő szándék, akarat mentén született a Bakancslista című, 2007-es film két színész zseni, Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. Ahogy a filmes ajánlókban mondani szokták, ha még nem látta, nézze meg azonnal. Gyönyörű film a rákról, a halálról, szeretetről, barátságról. Legfőképp pedig arról, hogy a rák nem válogat.

Adott a fekete, idősödő férfi aki családi környezete, társadami státusza és jó eséllyel fiatal korában még erős rasszizmus miatt nem tanulhatott, nem lehetett belőle az, akire a tehetsége predesztinálta volna, autószerelőként élte le az életét. Illetve adott a fehér bőrű, vállalkozó zseninek született, szintén idős férfi aki szakmája és ez által a társadalom csúcsára jutott, gazdagabb mint a legtöbben valaha lehetnek, saját bevallása szerint elnököknek is adott tanácsot.

Szó szerint semmiben sem hasonlítanak. Kivéve egyetlen egy valamit. Mindkettőjüket rákkal diagnosztizálják, mindkettőjüknek pár hónapot jósolnak az orvosok. Nincs mit tenni. A kórházban ismerkednek meg, a társadalmi szakadék ellenére barátokká válnak. De hogyan? Hogyan lesz baráttá két ember, aki az életben ennyire távol áll egymástól?

Ez a film egyik legfontosabb üzenete. Ott és akkor, amikor halálos betegséggel nézünk szembe, mindannyian egyenlőek vagyunk. Ez az egyik legfontosabb, de mégsem A legfontosabb üzenet. A legfontosabb az elfogadás, a megbékélés, a dolgaink méltó elrendezése, a megbocsájtás. Ott és akkor el kell fogadnunk a halált és ezzel együtt magát az életet.

Az utolsó hónapokban pedig élnünk kell, ahogy pillanatnyi állapotunk engedi. A film szereplői egyikük anyagi lehetőségeit megragadva nagy utazásokra indulnak, mindent megcsinálnak, amit régóta halogattak vagy addig nem tehettek meg. De nem kell a Himalájához utaznunk ahhoz, hogy éljünk az utolsó hónapok során.

Belső folyamat, a lelkünknek kell élnie. Emlékeznünk kell minden jóra, el kell fogadnunk minden rosszat, ez az igazi élet, ez az emberi létezés legmagasabb foka. Gyönyörű film a rákról amit látnia kell mindenkinek aki szerencsés és egészséges és mindenkinek akit daganattal vagy más betegséggel diagnosztizáltak. Nézzük meg a Bakancslistát és fogadjuk el az életet a halálon keresztül.